Ez a klasszikus kártyajáték az ausztriai Zwanzigerrufen helyi változataként született meg, majd a XIX. század második felétől kezdve folyamatosan alakulva nyerte el mai formáját. Az 1940-es évekig rendkívül népszerű volt Magyarországon, olyannyira, hogy további változatok alapjául is szolgált. A szovjet megszállás idején dzsentri játéknak minősítették, így csak kevés, egymástól is elszigetelt körben maradt fenn. 1990 óta újra egyre növekvő népszerűségnek örvend.

A játékot 4 játékos játszhatja, akik két párost alkotnak. A licitek és bemondások révén a tarokkjáték stratégiai gazdagsága a briddzsel összemérhető, azonban itt a párosok sem állandóak, hanem a meghívott lap dönti el, ki kivel van. Ez rövidtávon az eredmények nagyobb változékonyságához vezet, de hosszú távon mindig a jobb játékos győz.

Sok helyen a szabály többféle változata is elterjedt, viszont ez a megvalósítás a Kégl Lóránt által javasolt standard szabályok szerint működik.