Az élőhelyen való rövid tartózkodás után visszatérünk a labirintusba. A kifejezés tökéletesen találó. Minden olyan furcsa, olyan áthatolhatatlan. És koromfekete. A fejlámpáink olyanok, mint egy répa, amit magunk elé tartunk, hogy ne veszítsük szem elől az utat, és tudjunk újabb lépést előre tenni. Újra és újra furcsa lények riadnak meg a fénytől, és tűnnek el a sziklarepedésekben, minket pedig egyre jobban nyomaszt az érzés, hogy nem ide tartozunk. Válasszuk ki a feladatokat a szokásos módon az óramutató járásával megegyező irányban. A kapitány automatikusan passzol, ebben a küldetésben nem kap egy feladatot sem.